A kiállítás programját adó falanszter témájából indultam ki, de egy olyan világot akartam létrehozni, mely kívül áll az emberközpontú felfogáson, hiszen növények népesítik be. A kész művet átszövi a gyermekkor nosztalgiája; az üvegház kedves kis kuckó játékosan szabálytalan növényekkel. Az őket elpusztító túlgondozás korántsem rossz szándékból fakad, és a tragikumát is pont ez adja, hiszen a kedvesség sokszor nem elég. A megfelelő páratartalom fontos szerepet tölt be a növények gondozásában, ám ha túlzásba visszük, azzal akár el is pusztíthatjuk őket. A dohányzón felállított üvegházért mindennap más emberek felelnek, akiket instrukciókkal látok el, hogy biztosítsák a „megfelelő” párát a növények számára. A párában elolvadó növények nyomot hagynak az alattuk elhelyezett papíron, mint ahogy a természetben sem pusztul el egészen semmi, hanem a körforgás részévé válik.