Idegen emberek árnyékát és saját emlékeim kivetülését fogalmaztam meg a kötélre lógatott, kivágott alakokban, melyeken keresztül különböző személyes megéléseket jelenítettem meg. A mostani fiatal generációban elindult egy tenni akarás, hogy lerázzák magukról a traumákat, amelyeket örököltek, vagy amelyeket a társadalom nyomott rájuk. Ezek az árnyékok a mindennapos körforgásban folyton követik a gazdatestet, a tőlük való megváláshoz viszont először is tudatosítani kell a jelenlétüket. A „mosás” révén kezd enyhülni a hatásuk, kezdenek kifakulni, de lehet úgy is érteni, hogy az ember kiteregeti a szennyest, nincs mit tovább rejtegetni, takargatni, itt az ideje szembesülni és változtatni.