El is indult a kör, folyton kaptam a visszajelzéseket, majd egyszer csak, a jó idő és az enyhítések hatására megszakadt a folyamat. Megállt a lánc, a „Hiányom” pedig egy polcra került összehajtogatva. Az idő haladtával végül visszatért hozzám, és elindítottam utolsó útjára, egy csoportos kiállításra. A vírus második hullámával azonban egy új helyzet állt elő, ennek hatására jutottam arra, hogy mivel nem teljesen az elvárásaimnak megfelelően alakult az interakció, így egy új kört indítok. A jelenlegi szituáció bizonytalansága, kettősége érződik az új művön. Bár az egyetem és különféle helyek nyitva tartanak, az élet korántsem emlékeztet a járvány előttire, ott lóg a levegőben a karantén újbóli bevezetése; ezt a felemás érzést tükrözi a félig kivágott alak. A „Hiányom 2.0” a jövőbe mutat: amennyiben újra bevezetik a korlátozásokat, és elszakítanak a barátaimtól, csak egy vágás kell és útra kész a „pozitív hiányom”.