A vírus okozta intézkedések folyamán megcsappant mindenfajta szociális kapcsolatom, ami addig megszokott volt; eszközeim redukálódtak. Ebben az ingerszegény környezetben ébredtem rá mások hiányára és a sajátomra. E gondolat kapcsán, a saját testem körülrajzolásával készült az interaktív „Hiányom” című munkám, ami a pozitív és negatív „hiányomból” áll. Utóbbi azt jelképezi, hogy az elszigeteltség hatására volt időm felismerni, mennyire kevés időt szánok saját magamra. A kivágott alak, vagyis a „pozitív hiányom” válasz arra, hogy a jelenlegi helyzetben távol vagyok a barátaimtól. Arra kértem az interakcióban részt vevőket, hogy postán továbbítsák a többi ismerősömnek a „hiányomat”, és fényképezzék le olyan helyen, ahol én lehetnék; töltsenek el „velem” egy kis időt. A kör bezártával az alakom visszaér hozzám és mellé összegyűjtöm az így szerzett „emlékeket”.